Über die Haiku-Dichtung

a teljesség igénye nélkül. 
     In Vorbereitung!                                                                                   
A haiku jellegzetességei:                                                                                 

► 17 szótag, 5-7-5-ös tagolásban.
     Minden szótag nyitott (egy mással- és egy magánhangzóból áll).
     A szótagvégi -n és a hosszú magánhangzók külön szótagnak számítanak.
            (Tehát pl. a csók szó már három szótag lenne.)
            Tsuki hana ya // shijūkunen no / muda aruki. (Kobayashi Issa, 1763-1827)
                   月花や 四十九年の 無駄歩き (小林一茶)
                   Hold és virágok – negyvenkilenc év hiábavaló rohangálása.
                        A shijūkunen hat szótagot ad ki (→ shi-ju-u-ku-ne-n).
            Kimi ya chō // ware ya Sōshi no / yumegokoro. (Matsuo Bashō, 1644-1694)
                   君や蝶 われや荘子の 夢心 (松尾芭蕉)
                   Te a pillangó vagy - én meg Zhuangzi álma. (*1 lábjegyzet: a lap alján)
            
► Az 5-7-5-ös tagolás - hogy a vers ritmusa megmaradjon - szigorúan betartandó.
A tartalmi tagolásnak is követnie kell(ene) ezt.
A haiku a tagolás ellenére is egysoros vers. (Ha három sorba írjuk, akkor persze háromsoros lesz.)
            Hana no kumo - kane wa Ueno ka? Asakusa ka? (Bashō)
                   花の雲 鐘は上野か 浅草か 
                   Virágfelhő - harangzúgás Uenóban? vagy Asakusában?
Csak a nagy költők engedhették meg maguknak, hogy eltérjenek a tagolás szabályaitól. De cserében valami többletet kellett adniuk a versnek.
            Rakka eda ni / kaeru to mireba // kochō ka na. (Arakida Moritake, 1473-1549)
                   落花枝に帰ると見れば胡蝶かな (荒木田守武)
                   Hulló virág az ágra visszaszáll - s ha látjuk: mintha lepke lenne.
                         Szótagszám: 6-7-5.  Tartalmi tagolás:  10-8.
            Ro no koe / nami wo utte // harawata kooru / yo ya namida. (Bashō)
                   艪の声 波を打って 腸凍る 夜や涙
                   Az evezők hangja, a hullámokra csapódva - a gyomor átfagy, az éjszaka könnyek.
                         Szótagszám: 4-6-7-5.  A hosszú magánhangzók is két szótagot érnek.
                         (A költő a hideg éjszakát éhesen tölti folyóparti kunyhójában.
                         Kívülről a csónakok evezőinek zaja hallatszik.)
            Hibari tenjō de naki / daichi de naki / nakinagara agari.
                                                                                     (Ogiwara Seisensui, 1884-1976)
                   ひばり天上で鳴き 大地で鳴き 鳴きながら上がり (荻原井泉水)
                   A pacsirta az égen énekel, a földön énekel, énekelve felszáll.                    
                         Szótagszám: 10-6-8.

► Sormetszetet jelölő szó (kireji 切れ字): ya.
A sormetszet (általában az 5. szótag) két részre osztja a verset.
Előtte van a téma: egy állapot megnevezése négy szótagban. Egy állapot, amely időtlen, állandó és változatlan.
Utána következik az, amit a témáról mond a költő: ami pillanatnyi, átmeneti, múlandó.
            Furu ike ya // kawazu tobikomu / mizu no oto. (Bashō)
                   古池や 蛙飛び込む 水の音
                   Öreg tó – egy béka beleugrik: a víz hangja.
            Shizukasa ya // iwa ni shimiiru / semi no koe. (Bashō)
                   静かさや 岩にしみいる 蝉の声
                   Csend – a kabócák hangja, mely a sziklába hatol.
            Natsugusa ya // tsuwamonodomo ga / yume no ato. (Bashō)
                   夏草や 兵どもが 夢の跡
                   Nyári virágok – a katonák álmának maradványai.
                                                          →  Bashō összes haikuja (japánul): 芭蕉発句全集
A vers két része mint két ellentétes pólus hat egymásra. Az érintésre egy szikra csap ki, amely életre kelti a verset. E szikra hiányában a haiku nem más, mint egy közömbös megállapítás, egy unalmas mondat.
E szikra minden haiku elengedhetetlen tartozéka, függetlenül attól, hogy a versben van-e sormetszetet jelölő szócska.

► Szavak, amelyek az évszakra utalnak (kigo 季語):
     Tavasz: harusame (tavaszi eső), ume (szilva), sakura (cseresznyevirág),
          sumire (ibolya), uguisu (fülemüle), kawazu (béka), hanami (virágnézés) stb.
     Nyár: tsuyu (esős időszak), hae (légy), hotaru (szentjánosbogár),
          hototogisu (kakukk), suzume (veréb), semi (kabóca) stb.
     Ősz: akizame (őszi eső), mikazuki (holdsarló), kari (vadliba), kirigirisu (szöcske),
          tsukimi (holdnézés) stb.
     Tél: mizore (havas eső), kogarashi (“lombhervasztó“ szél), kitsune (róka),
          ōkami (farkas), fukurō (bagoly), yukimi (hónézés) stb.
Az esőnek és a szélnek minden évszakban külön elnevezése van. Az „egész“ annak egy része által van megjelenítve. A fülemüle a tavaszt, a költöző vadludak az őszt idézik fel.
Az évszakszó persze a téma függvénye, nem követelmény.
Az évszakszavak a nagyobb értelmező szótárak végén általában külön fejezetet kapnak. De vannak „évszakszó szótárak“ is.

► További jellegzetességek: hangutánzó szavak, szójátékok:
            Hi wa hi kureyo / yo wa yo akeyo to / naku kaeru. (Yosa Buson, 1716-1784)
                   日は日暮れよ 夜は夜開けよと 鳴く蛙 (与謝蕪村)            
                   Legyen már este! Legyen már reggel! - daloló békák.
            Misosazai / kiyoro kiyoro // nani zo / otoshita ka? (Issa)
                   みそさざい きよろきよろ 何ぞ 落としたか
                   Az ökörszem nyugtalanul néz körül - vajon mit veszített el?
                         Szótagszám: 5-6-3-5.  Tartalmi tagolás:  11-8.

A szépség kritériumai a haiku-költő Matsuo Bashō (1644 - 1694) szerint:

1) Sabi 錆、寂: elmélyülés és csend; az idő nyoma
2) Shiori 撓、萎: alázat, tisztelet és együttérzés a természet és az emberi világ szemlélésében
3) Hosomi 細: elmélyülés a részletekben; lehajlás az apró dolgokhoz
4) Wabi 詫: szegénység és egyszerűség az emberi környezetben 
     Haiku: egy életforma, sőt: hitvallás.
     "Pár falatnál s egy ép háztetőnél több nem kell" - mondta Rikyū, a teaceremónia mester
     a 16. században.
     Bashō ezt kiegészítette: „Haikut csak üres gyomorral lehet írni. S nem árt, ha a háztetőn
     a víz is befolyik.”
              Kaze samushi / yabure shōji no / kannazuki. (Yamazaki Sōkan, 1465-1553)
                      風寒し 破れ障子の 神無月 (山崎宗鑑)
                      A szél hideg - szétszakadt tolóajtó októberben.
5) Shibumi 渋味: természetes megjelenés; visszafogottság; az önmagába visszavonuló szépség.
     Egy használati tárgy szép, ha anyagának minimális megmunkálása mellett
     maximálisan praktikus.   
6) Yūgen 幽玄: az elhallgatás szépsége; a kimondatlan dolgok utózengése   
     A tartalom lényege a kimondatlanban rejlik.
     A papír üresen hagyott részén több tartalom van, mint a befestett részen.
     Az üres szobában felolvasott haiku tovább cseng a levegőben.
     A haiku utózengésében jelenik meg, amit a költő ki akar fejezni.
     A költő tehát csak érzékeltet, de nem mond ki semmit.
     A verset az olvasó egészíti ki – oly módon, hogy a tartalom lényegére intuitiv ráérez.
              Tsuyu no yo wa / tsuyu no yo nagara / sarinagara. (Issa)
                      つゆの世は 露の世ながら 然りながら
                      A múlandó világ -
                              miközben egy harmatcsepp-világ -
                                       miközben ez így van... (- és mégis)...

E versformát a japán nyelv sajátossága szülte. A tartalmat pedig a japán lélek sajátossága.

***************************************************

Lábjegyzet:
*1:   Zhuangzi 莊子 v. Zhuang Zhou 莊周: taoista filozófus az ie. 4. századból. Híres a pillangó példázata: Egyszer azt álmodta Zhuang Zhou, hogy ő egy pillangó, és semmit sem tud Zhuang Zhouról. Amikor azonban felébredt, ráeszmélt, hogy ő Zhuang Zhou. S most tényleg nem lehet tudni: Zhuang Zhou álmodta-e, hogy pillangó, vagy a pillangó álmodja most, hogy ő Zhuang Zhou?